A pizza története

A pizza első feltűnése a dél-itáliai görög kolóniák idejére datálható. Vergilius Aeneisében említik először. Az  i.e. 3. században Marcus Porcius Cato a Róma történetéről írt munkájában említ egy „lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg”. Pompeii városában a régészek feltárták a mai modern pizzériák elődjeit.

A középkorban 997-ből is feltűnt a pizza szó, ami egyszerűen lepényt jelentett. A pékek arra használták, hogy kenyérsütés előtt megnézzék eléggé felhevült-e a kemence. A kenyérsütés befejeztével pedig kihasználták a parázs melegét.

Az ókori római pizzaféleségek még nagy mértékben különböztek a maiaktól. A 19. századig az ún. fehér pizzák készültek. A pizzatésztát tejföllel, vagy zsírral kenték meg, erre az alapra tették a feltéteket.

A paradicsomot ekkor Európában még nem ismerték, ahogy az indiai vizibivalyt sem, amelynek tejéből az igazi  mozzarellasajt készül. A paradicsomot eleinte mérgezőnek hitték, és nem használták étkezéshez, a 18. század végére azonban elterjedt, és Nápoly környékén elkezdték ezzel ízesíteni a pizzákat. Az új ételfajta nagy népszerűségre tett szert és helyi nevezetességnek számított.

A modern pizza feltalálását a nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro… e basta cosi sütődében dolgozott, és 1889-ben a szavojai l. Umberto király és Margherita királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz nemzeti színekben készült: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom), és készítője a királynéről nevezte el. Ebből alakult ki a mai pizza.

Kb. 1830-ig utcai árusok árulták a pizzát, majd Nápolyban megnyílt az első igazi pizzéria, az Antica Pizzeria, ami még mindig működik, a Via Port'Alba 18. szám alatt.

A 19. században az olasz bevándorlók viszik magukkal a pizzakészítés tudományát Amerikába, hogy innen az 1950-es években világhódító útra induljon.